Szabadságra mindenkinek szüksége van, még akkor is, ha párkapcsolatban vagyunk. Éppen ezért kell a másiknak hagyni, hogy amikor éppen nem együtt vagyunk, élhesse a saját életét. Ha folyton arról kérdezzük, hogy kivel van, hol és mit csinál, akkor az egy idő után feszültséget szülhet, ami könnyen a kapcsolat végét jelentheti.
A túlzásba vitt kontroll egyik jele tehát lehet, amikor mindent tudni szeretnénk a barátairól, szeretnénk őket megismerni, és ha lehet, vele menni, amikor a saját barátaival találkozik. De miért is? Előttünk is volt élete a másiknak, miért nem hagyjuk, hogy a barátaival találkozzon – nélkülünk? Ha nem is mindig, de amikor erre van igénye, akkor hagyjuk, hogy menjen. Bízzunk benne, és hagyjuk, hogy nélkülünk is jól érezhesse magát!
Másik ilyen jel lehet, ha mindig megmondjuk a partnerünknek, hogy mit vegyen fel. Pedig már nagyfiú, biztosan fel tud öltözni egyedül is, ne mi mondjuk meg neki, hogy melyik nadrágot, cipőt vagy inget vegye fel. Ha valami nem tetszik, vagy szerintünk nem áll annyira jól neki, azt persze jelezhetjük, de ne mi öltöztessük fel!
Együttélési szabályok és telefoncsekkolás
Együtt élni jó dolog, de vegyük észre, hogy ketten vagyunk! Ne erőltessük rá a másikra a mi szabályainkat és szokásainkat, hanem fogadjuk el, hogy neki is lehetnek (vannak) szabályai és szokásai, amikhez ragaszkodna. A kompromisszum, mint a kapcsolatban annyiféle téren, itt is nagyon fontos!
És ne ellenőrizgessük a telefonját állandóan! A magánügye, hogy mikor, kivel beszél. Ez is a bizalom és a saját szabad tér meghagyásának a kérdésköréhez tartozik. Mit szólnánk, ha ő is folyton a mi telefonunkat nézegetné? Hogy nincs semmi titkunk? Gondoljuk azt, hogy neki sincs, bármikor megnézhetnénk a telefonját, de miért is? Hiszen bízunk a partnerünkben…
Forrás: ridikul.hu
Facebook
Pinterest